1901. október 31-én született Pannonhalmán (az akkori Győrszentmártonban) Iskoláit Komáromban és Győrött végezte. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozott. Az 1930-as években tűnt fel szépirodalmi műveivel. 1938-ban Baumgartner díjat kapott. 1945-től 1949-ig a Hírlapnál dolgozott. 1949 és 1953 között a Magyar Nemzet, 1952 és 1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa volt. 1953-ban a József-Attila díjat kapott.

Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától.

Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt. Legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott. Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset) első ízben 1957-1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása. 1964. március 10-én Budapesten hunyt el.

Forrás: Wikipédia