Elérhetőségeink

Cím: 9090 Pannonhalma, Petőfi Sándor utca 23. 
Állomásvezető: Horváth Vilmos
Telefon: +36 96 470-004

A mentőállomás létrejöttéhez vezető út

A pannonhalmi mentőállomás szükségessége már a 80-as évek közepe óta foglalkoztatta a győri mentőállomás dolgozóit, főleg a Pannonhalma környékén lakó mentőápolók és mentőgépkocsi vezetők egyik legtöbbször emlegetett beszédtémája volt.

Abban az időben történt is egy felmérés a győri mentőállomás által teljesített feladatokból, különös tekintettel Pannonhalma és környékének szállításainak és eset feladatainak számáról. Három hónap vizsgálata alapján a teljesített feladatok 20-25%-a Pannonhalmáról és vonzás körzetéből volt, ami megerősítette hitünket abban, hogy jogos az igény a pannonhalmi mentőállomás létrejöttéhez.

A Mentőállomás szükségességét több körülmény is indokolttá tette:

• Pannonhalmának nagy az idegenforgalma.
• A 81 és 82-es fő közlekedési útvonalak között helyezkedik el, és ezért mindkettő több szakasza is, rövid idő alatt megközelíthető.
• Nagyon jó központi fekvése van a környező települések között, és így nagyon sok település hamarabb elérhető Pannonhalmáról, mint ha Győrből indítanának mentőt.
• Legközelebb Győrben és Zircen volt mentőállomás, így az azonnali feladatok helyszíne a bejelentéstől számítva, 15 percen belül nem voltak mindig elérhetőek.
• Nyári időszakban a Veszprémvarsányi elágazónál és a főutak Pannonhalmához közel eső szakaszán, több súlyos és tömeges baleset fordul elő.
• Nem mindegy, hogy a bajba jutottnak 1-2 percet, vagy 15-20 percet kell a mentőre várnia a helyszínen, míg ellátásban részesül.

A nyolcvanas évek végétől kezdve Dr. Tihanyi Katalin, Dr. Wagner Endre Főorvos megüresedő helyét megpályázó, Győr-Moson-Sopron megyei Mentőszervezet főorvos asszonya, szinte megszállottjává vált a pannonhalmi mentőállomás létrehozásának. Kemény tíz évébe került, mire elérte, hogy a mentőállomás létrejöhessen. Állandó tárgyalásban volt főigazgatóságunkkal az önkormányzatokkal és többször tárgyaltak a minisztérium képviselőivel is. Ez idő alatt először Horváth Ferenc úr polgármestersége alatt jutottak el olyan szintre, hogy lehetővé vált egy mentőgépkocsi kihelyezése nyári időszakban Pannonhalmára, mozgóőrségként a volt pártházba.

Mivel időközben ez az ingatlan eladásra került és polgármester váltás is lett, így az új polgármesterrel, Horváth Endre úrral folytak tovább a tárgyalások. Ekkor a polgármesteri hivatal területén biztosítottak helyet a kihelyezett mentőautó számára. De ez is csak átmeneti megoldás volt, ezért tovább folytak az állandó mentőállomás elhelyezésének tárgyalásai. Pannonhalmán nagyon sok helyen volt elképzelve a mentőállomás (a volt pártház helyén, a Défosznál, az Áfész udvarban, az orvosi rendelő melletti társasházban, a Zöld Kereszt épületében stb.). E helyeket mind meg kellett nézni, átgondolni, hogy milyen módon kellene átalakítani, hogy megfeleljen Mentőállomásnak, megtervezni az átalakítást, és létrehozni annak anyagi vonzatait stb.)

Közben létrehozták a Győr-Moson-Sopron  megyei mentőalapítványt, hogy a kitűzött cél mihamarabb elérhető legyen, így próbáltak anyagi hátteret biztosítani a régóta dédelgetett álom teljesítéséhez. Tárgyaltak a környező települések polgármestereivel is, hogy járuljanak hozzá anyagilag a mentőállomás létrehozásához, de sajnos ez nem aratott osztatlan sikert. Több helyen különböző indokok alapján, igyekeztek kibújni az anyagi hozzájárulás fizetése alól.

Ami ez alatt az 5 év alatt történt

További hosszas egyeztetések után 1998-ban sikerült az Édász eladásra került ingatlanát állami segítséggel az Országgyűlés támogatásával megvenni. Az országgyűlés támogatását nagy mértékben köszönhetjük Dr. Medgyasszay László képviselő úrnak, aki többször interpellált a pannonhalmi mentőállomás ügyében az országgyűlés ülésein és minden követ megmozgatott értünk, és a lakosság jobb ellátásáért. Meg volt az épület már csak át kellett alakítani, ami nem volt egyszerű, mivel anyagi nagysága miatt, közbeszerzési pályázatot kellett kiírni. Meg kellett találni a megfelelő kivitelezőt. Sajnos ezzel megint elment egy év, mivel csak a harmadik megpályáztatás után találtak megfelelő kivitelezőt az átalakítási munkákra.

Végre megkezdődhetett az alsó szint és a garázsépület átalakítása, amit az OMSZ mellett a környező települések is támogattak. Nagyon sokat köszönhetünk Pannonhalma város lakosságának, mert anyagi támogatásban részesítették alapítványunkat, és ezzel segítették a Mentőállomás létrehozását. A pannonhalmi mentőállomás átadási ünnepségére 2000. április 27-én. került sor, másnap állt szolgálatba egy 24 órás mentőgépkocsi, amivel az állomás megkezdte működését.

Mivel a betegszállítások száma indokolttá tette, így a pannonhalmi mentőállomás kivonuló szolgálatát egy 8 órás nappalos szállító mentőgépkocsival bővítették 2000. május 1-től. Külön köszönet illeti meg Pannonhalma város és a környező települések polgárait, hogy mentőalapítványunk támogatásával lehetővé tették szakmai és mentéstechnikai fejlődésünk fokozását. Bajba jutott embertársaink így szakmailag jobb ellátásban részesülhetnek, hiszen az Alapítvány tette lehetővé a gerinchordágy, a lifepak félautomata defibrillátor, a vércukormérő készülék, a water jel égési kötszer beszerzését.

Mivel még maradt Alapítványunk számláján 500 000 Ft és a kuratórium úgy döntött, hogy a pannonhalmi mentőállomás emeleti részének átalakítását, felújítását ebből a pénzből támogatja, így nagyon sok saját erő bevonásával sikerült ezt megoldanunk. Végre eljutottunk olyan szintre, hogy az emeleti rész is lakhatóvá vált. Pannonhalma mentőállomása az elmúlt öt évben 32 299 beteget szállított, ebből 2450 azonnali, 1498 egy órán belüli, 1039 három órán belüli feladatot végzett és 663 469 km-t teljesített, 2005.01.31-ig. Ez persze nem a teljes feladatszám, hiszen a győri Mentőállomás is besegített a betegszállításba és a mentésbe, ami naponta 2-3 plusz feladatot jelent.

Mivel időközben Győr-Moson-Sopron megyéhez csatoltak Veszprém megyétől 6 települést, így ellátási körzetünk kibővült, ezért ismét felvetődött az eset mentőgépkocsi szükségessége (2000-ben a mentőállomás átadásakor Dr. Göbl főigazgató nyilatkozta a Kisalföld című megyei újságnak, hogy mielőbb beindítják Pannonhalmán az eset mentőgépkocsit).

Miért kell megtenni? Mert: 

• a legtávolabbi település Pannonhalmától 30-35 km-re van.
• a vidéki ügyelet és az emelt szintű (eset, roham mgk-i) pedig csak Győrben van.
• az Európai szintű 15 perces helyszínre érkezési idő, így nem betartható.
• a hely nagysága és az épület adott, a garázs bármekkora kocsiszámra bővíthető csak nagyobb garázsajtóval kell az épület eddig nem garázs céljára használt helyiségeit ellátni.

Tervbe vettük egy saját pannonhalmi mentőalapítvány létrehozását is, hogy szakmai tudásunkat továbbképzésekkel, és technikai adottságainkat a legkorszerűbb mentési felszerelésekkel bővíthessük, hogy Pannonhalma város és vonzáskörzetének települései szakmailag jobb ellátásban részesülhessenek. Jó kapcsolatokat ápolunk a helyi társszervekkel (polgárőrség, rendőrség, tűzoltóság), valamint a győri polgári védelem és megyei tűzoltóság munkatársaival is.

A pannonhalmi általános iskolával évek óta szoros a kapcsolatunk, hiszen minden évben a társszervekkel együtt aktívan részt veszünk a tűz- és bombariadó gyakorlatukon, elsősegélynyújtást oktatunk, nagyon szép eredményeket értünk el a versenyeken. Drogprevenciós, közbiztonsági, polgárvédelmi és vöröskeresztes vetélkedőkön, valamint az Országos Elsősegélynyújtási Versenyre is évente benevezünk, ahol két csapatunk is nagyon szép eredményeket ért el.

A település vezetőségével is felhőtlen a kapcsolatunk, eddig bármilyen kéréssel fordultunk hozzájuk, teljesítették és lehetőségeik szerint segítettek nekünk. A helyi nyugdíjas és cukorbetegek klubjánál is megismerhették munkánkat, hiszen meghívott előadóként találkoztam tagságukkal és így tájékoztathattam őket a mentőállomás szakmai tevékenységéről. A helyi egészségügyi alapellátás dolgozóival is jó a munka kapcsolatunk. A lakosság részéről szeretetet és érdeklődést tapasztaltam munkánk iránt, sőt többen örültek annak, hogy a mentőállomás itt van helyben és segítséget kapnak, ha kell.

Események 2005-2008-ig

A Pannonhalmi Mentőállomáson a nagysikerű I. Pannonhalmi Mentősnap után, tovább folyt a a szakmai tevékenységek bővítése. A Mentőállomás minden dolgozója elvégezte a KIM tanfolyamot (Kiemelt Mentőgépkocsi) Budapesten a Központi Mentőállomáson és sikeresen levizsgáztak. Így a kivonuló szakápolóknak és gépkocsivezetőknek kibővült a beavatkozási lehetőségük, olyan szakmai lehetőségekkel, amit addig csak mentőtiszti végzettséggel rendelkező Bajtársak tehettek meg a beteg jobb ellátása érdekében.

A Mentőállomás Ford Transit mentőgépkocsit kapott, amit KIM felszereléssel láttak el, ami nagyobb lehetőséget adott a beavatkozások során (állítható stifneck, intraossealis tű, pulsoximeter, gyermek KIM felszerelés, digitális lázmérő stb.). Mindig igyekeztem lehetőség szerint mindkét mentőgépkocsit azonos felszereléssel ellátni. Így mindkét kocsiban volt égési kötszer, helyszínre vihető kis oxigén palack, gerinc hordágy, vércukormérő stb.

Minden szakképzetlen ápolót a mentőszakápolói szakképzésre beiskoláztunk, amit a Szombathelyi Egészségügyi Szakiskolában indítottak. Egy mentőszakápolónk a Szombathelyi Mentőtiszti Főiskolára jelentkezett és sikeres felvételi vizsga után, megkezdhette tanulmányait.

Az esetmentőgépkocsi szükségessége egyre fontosabb lett, mert emelkedtek az eset feladatok számai, és ügyeleti időben csak a győri eset, roham mentőgépkocsi vagy a vidéki ügyelet segítségére számíthattunk, ami sajnos az európai megengedett szintidőn belül ami 15 perc, nem értek mindig a helyszínre. Így legtöbbször a pannonhalmi mentődolgozók, csak a saját szakmai tudásukra és felszerelésükre számíthattak.

2006 június hónap első felében az akkori regionális főorvos Dr. Kriszt András azt ígérete nekem, ha lesz szolgálati lakás, akkor azonnal beindul a pannonhalmi esetmentőgépkocsi. A Pannonhalmi Képviselőtestület jóvoltából a szolgálati lakás 2 héten belül meg volt, de az ígért esetmentőgépkocsis fejlesztés azóta sem történt meg.

A Pannonhalmi Mentőállomás dolgozói azzal kerestek meg, hogy szeretnék szebbé tenni a Mentőállomás bejárati részét. Az állomás előtt azóta egy nagyon szép kerti tavat és egy sziklakertet alakítottak ki a Bajtársak, ami arra utal, hogy szeretnek itt dolgozni és megbecsülik a környezetüket. Remélem, hogy hozzáállásuk továbbra is ilyen marad, szakmai munkájukban és szabadidős tevékenységükben.

Az alternatív betegszállítók megjelenése után az Országos Mentőszolgálat feladatkörében a mentés és az őrzött betegszállítási feladatok maradtak. Így a Pannonhalmi Mentőállomás feladatainak száma is két harmad részével csökkent.

A mentőszolgálatnál az irányítási rendszert is átalakították, így megyénkben is központi irányítás van, ami azt jelenti, hogy minden segélyhívás a győri mentőállomásra érkezik és a mentésirányító dönti el, a bejelentés alapján a sürgősséget és a küldhető mentőegység fokát.

Minden mentőállomást és mentőgépkocsit új rádióval láttak el, ami lehetővé teszi, hogy GPS-sel nyomon követhessék a gépkocsik mozgását a feladat végrehajtása közben.

A rádiók cseréje a Pannonhalmi Mentőállomáson is megtörtént, az állomásvezető munkájának megkönnyítésére számítógépet és nyomtatót állítottak be, mely alapja egy új elektronikus kapcsolattartásnak, az Országos Mentőszolgálat mentőállomásai között.

2007 második felében mivel tudtam, hogy nyugdíjba vonulok, felkészítettem Orbán Péter Bajtársat, aki Mentőtiszti Főiskolára jár, hogy átvegye a mentőállomásvezetői munkát tőlem. Ami 2008. január 1-jével meg is történt, és pár évig ő vezette az állomást. Jelenleg Horváth Vilmos látja el ezt a posztot.

További munkájához sok kitartást, jó erőt, egészséget és szakmai sikereket kívánok.

Tisztelettel:
Szilágyi Kemál
v. Mentőállomásvezető

Pannonhalma, 2008.01.11.